2017. május 12., péntek

Emberiség

Mindig is felcseszett, hogy az emberiség mennyire egoista. Emlékezz vissza, hány olyan utópiát láttál/ olvastál, amiben valamilyen poszthumán életforma jelen volt - és ebből hány történetben volt az a poszthumán a jófiú, aki a legemberszerűbb volt? Sose tudtam eldönteni, hogy ezzel a kitalálók magukat akarták megnyugtatni, hogy az emberiség mégsem egy csődtömeg, és igenis jó ez így ahogy van, vagy csak így tudták eladni. Vagy mindkettő. Mert, hogyha már valaki ki tud találni egy megoldást valamire, akkor elég fura lenne, ha közben azt vallaná, hogy a probléma nem is létezik. Hiszen az összes utópiában azért vannak poszthumánok, mert - ahogy a történetekben el is mondják - csak az emberiség jelenlegi állapotának a végével lehet egyenlőség meg világbéke, és hasonlók. Az elképzelésemet az is bizonyítja, hogy ezeknek az utópia-sztoriknak mindig ott van vége, hogy győzött az emberség és pont. Azt már nem tudjuk meg, hogy utána mi történt, hogy sikerült-e egy életképes társadalmat felépíteni, vagy a történelem megismételte-e önmagát.
Most értem el oda, hogy az első állításomat megcáfoljam. Mert lehet, hogy tényleg az van, hogy az emberiség imádja magát, és azt gondolja, hogy ennél jobb már nem is lehetne. De sokkal valószínűbb, hogy fél belátni, hogy úgy szar, ahogy van, és inkább bebeszéli magának, hogy ő milyen tökéletes az ő tökéletlenségével. Végül is (alapvetően) minden élőlény fél a haláltól, hát miért fogadná el, hogy pusztulnia kell?

Ezt az egész elmefuttatást, ha kivetítjük a Bibliára, pont ugyanezt kapjuk. Isten szereti az embereket, csinált nekik egy paradicsomot, aztán az ember elkövette a bűnt, de Isten újra és újra megbocsátott nekik, mert az emberiség az ő pici drágasága, ezért mindenki érezze csak úgy, hogy van értelme az életének (és az emberiségnek). És persze, hogy bűn az öngyilkosság. Mert ha valaki öngyilkos lesz, azzal azt bizonyítja a többi embernek, hogy nem szükséges élni. A többi ember ettől megrémül, és inkább leéli az életét egy naiv hazugságban, minthogy elfogja ez a gondolat. Olvasta valaki a Semmit? Ismerős? Mondjuk érthető, hiszen az öngyilkosság nem természetes. Minden élőlény a túlélésért küzd. Azért tesz bármit is, hogy ne haljon meg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése