Esküszöm fel kéne találni a telepátiát. A kommunikáció az a dolog, ami miatt simán lehet öngyilkosnak lenni. Mert az néha rohadt ijesztő, hogy mennyire nem tudom szavakba önteni, amit érzek. Nem is az, hogy nem tudom, hanem, hogy nem lehet. Mire megfogalmazom, hogy minél pontosabb legyen, egyrészt már nem lesz annyira őszinte, másrészt minden egyes szó, sőt a szórend is módosít rajta egy kicsit. Ezért szoktam inkább magamban tartani mindent, mivel még azelőtt rá kell jönnöm és meg kell fogalmaznom, hogy mi is a baj, mielőtt bárki észrevenné, hogy nincs minden rendben és megkérdezné, hogy miért. Mert, ha sikerül rájönnöm, hogy mi a baj, akkor meg is tudom fogalmazni, és ha meg tudom fogalmazni, akkor meg is tudom rá találni a megoldást. Erre van a pszichológus: ha valaki tudja, hogy valami baj van, de nem tudja megfogalmazni, akkor a pszichológus segít neki. Mert tudniillik, akkor értetted meg egy érzésed, vagy reakciód igazán, ha szavakba tudod foglalni. Hiszen az ember csak azt érti meg, amit saját maga teremtett.
Az érzést gondolom mindenki érti, viszont, hogy a reakciót miért írtam ide, az magyarázatra szorulhat. Szokták azt mondani, hogy tölts egy kis időt egyedül, hogy megismerd önmagad. Ez a legnagyobb hülyeség. Ha egyedül vagy, kb. bárki lehetsz, hiszen úgy viselkedsz, ahogy akarsz. Viszont amikor másokkal vagy, akkor bármit teszel, annak következménye lesz. Vagy, ha bármit nem teszel, annak is. Ilyenkor tudod meg azt is, hogy másokhoz hogy viszonyulsz. Mivel az ő tetteik alapján meg tudod őket ismerni.
Ezért veszélyesek sokszor a szavak. Én is mindig beleesem abba a hibába, hogyha többször egymás után valamit nem úgy csináltam, ahogy kellett volna, akkor azt hiszem, hogy egy kedves mondattal tudom a tetteimet ellensúlyozni. Pedig ez sosem elég. Ha azt hiszed, hogy ennyivel meg is oldottad, akkor biztos, hogy legközelebb is ugyanúgy rosszul fogod csinálni azt a dolgot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése